Fszt

Ahhoz, hogy egy szimulátort megértsünk, meg kell érteni, hogy hogyan működik, amit szimulál.

A biztosítóberendezések legfontosabb feladata, hogy a jelzők és a váltók között szerkezeti függést hozzon létre, ami azt jelenti, hogy:
1. a jelzőt csak akkor lehet "szabad" állásba állítani, ha a váltók helyesen állnak és le vannak zárva.
2. amíg a jelző "szabad" állásban van, addig a váltókat nem lehet feloldani és átállítani.
(szakirodalom)

Ez a valóságban nem csak ennyit jelent, hanem egyes berendezések esetében vizsgálja a vágányfoglaltságot, sorompókat, és az egyéb vonatot akadályozó elemet.

Ahhoz, hogy kijelöljük a vonatnak, hogy hol is menjen, ahhoz egy meghatározott sorrendet követve kell felépíteni neki egy vágányutat. A sorrend a biztonságon alapszik, hogy még véletlenül se következhessen be baleset. Nézzük csak meg, mi ez a sorrend:
1. Vágányútellenőrzés
Elsőként mindenféleképpen meg kell vizsgálnunk azt, hogy szabad-e a vágányút, azaz nincsenek-e olyan elemek, amelyek akadályozzák a vonat mozgását. Például megnézzük, hogy vajon nem áll-e vonat azon a vágányon, ahova mi szeretnénk felépíteni a vágányutunkat, illetve ellenőrizzük, hogy egyéb elemek nem akadályozzák-e a vonatot (pl. kisiklasztó saru, vágányzáró sorompó, páros féksaru, stb.), valamint azt is érdemes megnézni, hogy egyben van-e még a vágányunk. :) Egyes korszerű helyeken a vágányútellenőrzés is működhet automatikusan, ilyenkor egyszerűen nem tudjuk elkezdni a vágányútállítás folyamatát.
2. Váltóhasználhatóság-ellenőrzés
Még mielőtt állítgatjuk a váltókat, vagy ráéeresztjük a vonatot, meg kell nézni, hogy használható-e a kitérőnk. Ennek feltételei az ép alkatrészek, a valóban mozgó mozgatható alkatrészek, a csúcssínek megfelelő távolsága a tősínektől (simul/kellő távolságban van), idegen anyag hiánya a csúcs- és a tősínek közül, az összekötő rúd épsége valamint a kampózár és a váltójelző működése. Ezt a helyszínen rátekintéssel, emeltyűs váltóknál próbaállítással tudjuk ellenőrizni. A villamos állítású váltóknál ez a berendezés által történik.
3. Váltóállítás
A vonatokat terelő váltóknak helyes állásban kell ahhoz állnia, hogy a megfelelő vágányra járjanak be a vonatok. Ez történhet a helyszínen is súlykörtével, de emeltyűvel vagy villamos úton is.
4. Váltólezárás
Miután átállítottuk a váltónkat, lehetővé kell tenni azt, hogy ne tudjuk átállítani, ezért lezárjuk. Le tudjuk zárni váltózárral, retesszel, mechanikus úton vagy villamos úton is.
5. Váltóellenőrzés
A berendezésnek jeleznie kell a forgalmista felé, hogy a váltók valóban úgy állnak, ahogy annak állnia kell. Amennyiben ezt a berendezés nem mondja meg, a kezünkben levő kulcsokkal vagy a váltóra való rátekintéssel tudjuk megtenni.
6. "Bejelentés"
A berendezés visszajelzi, hogy a vágányútbeállítás folyamata befejeződött, felépült a vágányút, jöhet a vonat. Ezt látjuk a vágánytáblán, vagy esetleg közli velünk a váltókezelő.
7. Jelzőállítás
Ezek után lehetőségünk van jelezni a vonat felé, hogy szabad közlekednie. Szabadra állítjuk a jelzőt, és minden készen áll arra, hogy jöhessen a vonat.
8. Vonatfogadás

Miután elment a vonat, a berendezést alapállásba kell állítani. Egyes berendezéseknél automatikusan old a vágányút, de van, ahol ki kell menni a váltóhoz feloldani azt, illetve a berendezéssel feloldani a függőségeket, hogy további vonatok is közlekedhessenek.

Ezen kívül még számtalan feladata van a berendezésnek, ám arról majd később fogok szólni.